2012. szeptember 12.

Család - áldás vagy átok?

Na, most biztos mindannyian azt akarjátok hallani, hogy nincs is nagyobb érték, mint az ember családja. Ez persze így is van, csak sajnos az embert nem mindig áldják meg olyan családdal, mint amilyet ő szeretne.

Így van ez velem is. Szerencsémre azonban nem mindenkire igaz ez. És nem is mindig volt így. Említettem már, hogy volt egy tökéletes családom a szüleim személyében. Tényleg az volt. Soha semmi veszekedés. Szó szerint. De aztán beütött a crack.

Nem arról akarok beszélni, hogy mennyire nehéz anya nélkül felnőni. Nem. Ez a cikk nem erről szól. Sokkal inkább arról, hogy mennyire el tud mérgesedni a viszony néhány családtaggal. Biztos nem csak én vagyok ezzel így. Ti is tuti átéltétek már valakivel. Vagy ha a kevés szerencséshez tartoztok, akkor van ilyen ismerősötök.

Szóval minden szép és jó volt. A felszínen. Félreértés ne essék, nem a legközelebbi rokonaimról van szó, tehát ott nem volt semmi gubanc. Most biztos azt szeretnétek kérdezni, hogy miért is írom le ezt. A célom pusztán csak az, hogy ha valaki hasonló cipőben jár, tudja, hogy nincs egyedül egyedül ezzel a gonddal. Nem célom igazságot szolgáltatni. Előre szólok, hogy kíméletlenül őszinte leszek, úgyhogy a gyengébb idegzetűek esetleg hagyják abba itt az olvasást.

Egyszerűsítsük le a történetet. Nem írok még véletlenül sem valódi neveket, hisz írtam, nem célom, hogy bárki is azonosítható legyen belőle. A szereplők: Ádám az unokatesóm, Mária a keresztanyám (Ádám anyja).

Történt egyszer réges régen, még kicsi voltam, hogy Ádám valami szokatlan dologra kért engem. Szó szerint idézem: "Kérhetek tőled egy szivességet?" Mivel nem tudtam, mit akar, igennel válaszoltam. Azonban ez a szivesség az volt, hogy vegyem le a bugyimat. Eleve egy szégyenlős kislány voltam, nem akartam. Végül addig erősködött, még megtettem. Mivel különböző családi okok miatt sok időt töltöttem a közelében (pl. nyaralás mamánál, akitől nem messze lakott), ez a kérés szinte majdnem naponta ismétlődött. Féltem. Féltem ettől a dologtól, hogy Ádám majd mit fog velem tenni, ha egyszer nem teszem meg. Próbáltam idővel ellenállni is, de annak az lett a vége, hogy lefogott és bezárta az ajtót. Később már váltakozva kellett felülről vagy alulról vetkőznöm. Mikor milyen kedve volt. Hiába mondtam, hogy nem akarom. A legdurvább tette az volt, mikor az ujját a hüvelyembe dugta. Úgy 9 éves lehettem. Mindig akkor csinálta, mikor nem volt senki a közelben. Valahogy sikerült mindig úgy intéznie, hogy senki se lásson minket...

A legutolsó próbálkozása 13 éves koromban volt. Egyedül lettem volna itthon éjszaka (totál egyedül), ezért valakinek vigyáznia kellett rám. Hát persze, hogy ő vállalta! Jött is a szokásos kérdés, de bemenekültem a fürdőszobába. Alig mertem kijönni. Később elmentem aludni, de nem aludtam egész éjjel. Féltem.

Azt nem írtam, hogy erről én nem beszéltem soha senkinek. Tűrtem. Aztán egyszer csak betelt a pohár. Nem bírtam tovább magamban tartani. De amikor mindez kiderült, nem hittek nekem. Vagyis jobban mondva a legközelebbi rokonaim (szülő, testvér) kétkedés nélkül hittek nekem. Távolabbi családtagok közül viszont csak Mária tudta meg. No meg Ádám, hogy mindez kiderült. Mondanom sem kell, Mária foggal-körömmel védte a fiát, s engem állított be hazugnak.

A történetnek itt azonban még nincs vége. Folytatás később, ha akarjátok...

Oldal: Család - áldás vagy átok?
True Story - © 2008 - 2024 - jndoris.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat